Csatlakozunk, de kihez? – Jézus az út, az igazság és az élet
Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért!
Lovakban reménykednek,
a harci kocsik tömegében bíznak,
és a lovasok nagy erejében;
de nem tekintenek Izrael Szentjére,
nem folyamodnak az Úrhoz.
De ő is bölcs, és veszedelmet hoz,
nem másítja meg szavait,
hanem rátámad a gonoszok házára
és a segítséget ígérő gonosztevőkre.
Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten!
Lova is csak test, nem lélek!
Ha kinyújtja kezét az Úr, elbukik a segítő,
elesik, akinek segített:
együtt pusztulnak el mindnyájan.
(Ézs 31,1–3)
Féltjük hazánkat, féltjük Európát és féltjük a világot.
Veszélyes útra tévedtek sokan. Úgy döntöttek, hogy nincs helye gondolkodásukban, életfolytatásukban Istennek, a 2000 éves keresztyénségnek.
Az ember pedig alapvetően spirituális lény, erkölcsi teremtmény, akit az anyagi lét nem tesz elégedetté, boldoggá hosszú távon. Tudjuk, hogy fontos a gazdaság fejlődése, a katonai biztonság, de mindez nem elég.
A tízparancsolat és az újonnan születés evangéliuma, örömhíre nélkül nincs jövőnk sem Magyarországon, sem Európában.
Tapasztaltuk, hogy milyen életellenes erők vették kezükbe a történelem irányítását a XX. században. Ezek a destruktív, romboló szellemiségek újra és újra megtalálják a maguk ideológiáját, és szörnyű károkat okoznak azzal, hogy az élő, teremtő és megváltó Isten helyett magukat istenítik.
Ki kell mondanunk, hogy ma már nem elég a pozitív gondolkodás, nem vezet sehova a libertinista szabadelvűség, mely sok esetben a kisebbség diktatúrája, és nem ment meg minket a pusztulástól a haditechnika és a profit.
Hallgassunk Isten figyelmeztető szavára, amíg időnk van! Keressük a lelki, szellemi, egyetemes értékeket, mert az ember több a jószágnál, amely reggel felkel, anyagcserét folytat, húzza az igát, szaporodik, és egyszer sírba dől.
Testvérem, aki hallod ezeket a szavakat, ne dugd be a füled, ne keményítsd meg a szíved!
Ha meg akarod találni a maradandó, teljes életet, fogadd el az igét, amely így szól Feléd is: Jézus az út, az igazság és az élet.
Befejezésül újra hallgassuk meg az áhítat elején felolvasott néhány mondatot a Szentírásból:
Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért!
Lovakban reménykednek,
a harci kocsik tömegében bíznak,
és a lovasok nagy erejében;
de nem tekintenek Izrael Szentjére,
nem folyamodnak az Úrhoz.
De ő is bölcs, és veszedelmet hoz,
nem másítja meg szavait,
hanem rátámad a gonoszok házára
és a segítséget ígérő gonosztevőkre.
Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten!
Lova is csak test, nem lélek!
Ha kinyújtja kezét az Úr, elbukik a segítő,
elesik, akinek segített:
együtt pusztulnak el mindnyájan.
Kossuth Rádió, 2004. május 3.